A legnagyobb hibám talán az volt, hogy sok embernél jobbnak tartottam magam.
Gyermekkoromtól kezdve jártam gyülekezetbe és alapvetően jól is éreztem ott magam. Népszerű akartam lenni az iskolában is, ezért sportoltam, színjátszó körbe jártam, és annak ellenére, hogy jól is tanultam, nagyon igyekeztem, hogy ne tartsanak pedálnak. Ugyanígy megtudtam felelni a gyülekezeti elvárásoknak is. Jól viselkedtem, és mivel érdekelt, sok keresztény könyvet elolvastam.
10-12 éves lehettem, amikor a két bátyám – egyébként hatan vagyunk testvérek – nagyon komolyan kezdték venni a hitet, és Istent. Minden reggel Bibliát olvastak, imádkoztak. Azt kezdtem figyelni, mikor hagyják abba, de nem ez történt. Nagy hatással voltak rám.
Többször is megéreztem, hogy valami nincs rendben az életemben, valami hiányzik. Valahogy azonban mindig túlléptem ezeken az érzéseken és gondolatokon, nem akartam velük szembenézni. 16 éves voltam, amikor egy fiatalokból álló csoport érkezett gyülekezetünkbe, hogy a Fő utcán és egy nevelőotthonban beszéljenek az embereknek Jézusról. Legtöbbször én is velük mentem, mert nem akartam kilógni a sorból. Mielőtt hazamentek, egy vasárnap délután néhányan közülük elmondták a gyülekezetben hogyan kezdték el keresztyén életüket. Egyikük, úgy tűnt, az én életemet mondja el. Mindenkinél jobb embernek gondolta magát a gyülekezetben, egy napon mégis rá kellett döbbennie, hogy semmi köze sincs Istenhez! Magamra ismertem. Szörnyen éreztem magam, megláttam, hogy haragban vagyok Istennel és elválasztanak Istentől a bűneim. Kegyelmet kértem Istentől, mert felismertem, hogy jogosan büntethetne. És Isten akkor megbocsátott!
Nem lett egyik pillanatról a másikra más az életem, de egyre érzékenyebb lettem Isten hangjára. Már érdekelt, hogy mi a véleménye az életemről. A főiskolai kollégiumi éveim láttam meg teljesen nyilvánvalóan, mit jelent Jézussal és Jézus nélkül élni. Jobb vele! Ő tudja mire van szükségem. Olyan barátokat ismerhettem meg, akik nem csak haverok, hanem hajlandóak akár egy éjszakát áttanulni velem egy fizika dolgozatra.
Timiben nagyszerű feleségre találtam, négy gyönyörű gyermekünk született, a munkámat is szeretem. De nem csak ezeknek tudok örülni, hanem annak, hogy eltűnt az életemből az üresség, és akkor sem tér vissza, amikor egyedül vagyok.
Jóföldi Endre, gyülekezetvezető
1975-ben születtem, Jézus Krisztust 16 éves korom óta követem, 1999-ben házasodtam meg, feleségemmel Timivel 4 gyermeket kaptunk. A három nagyobb, már szintén Jézus követője lett. Egy szoftverfejlesztéssel foglalkozó, kis 30 fős cég társalapítója és ügyvezetője vagyok, mérnök informatikus.
A kaposvári Békevár Baptista gyülekezetvezető presbitereként szolgálok. A Dunántúli Egyházkerületben, mint a Stratégiai csoport tagja és a kerület titkára van feladatom. Teológián először a BTA Misszió szakán tanultam, majd MA diplomát Gyakorlati szolgálat területén a TCMI Teológián szereztem. Jelenleg is ott tanulok egy következő MDiv fokozatért.
A vezetés kérdése egyre inkább foglalkoztat. Egyik TCMI tanáromtól tanultam, hogy egy vezető, csak addig vezető, amíg tanul. Igyekszem így élni, ma is tanulóvezető vagyok. A tanultakat az általam indított Gyülekezetvezetés című, pásztoroknak, gyülekezeti vezetőknek szóló blogon meg is szoktam osztani. Ahogy kisfiam mondaná, amúgy Mensa tag vagyok.
