Június elején egy 15,5 kilométeres túrán vehettünk részt. Erről írt rövid élménybeszámolót az egyik résztvevő, Földesi Flóra.
Nagyon jó volt a társaság, és végig élénken folyt a beszélgetés, a kisebb-nagyobb gyerekek pedig jót hancúroztak. Az út is izgalmasan indult, egy lankás, de hosszú emelkedővel egy horhó mélyén, amiben sötét volt, mert a fák teljesen fölénk borultak. Aztán az is nagyon szép volt, ahogy a horhóból kiérve fiatal erdőkön és mezőkön haladtunk át. Az erdőkben főleg tölgyek és gyertyánok nőttek, de volt hárs és néha kőris. Sokat mentünk földúton, aztán egy aszfaltozott erdészeti úton. Az út végén szintén egy horhóban tértünk vissza a faluba. Annak határában állt egy nagyon gondozott lovasfarm, békésen legelésző lovakkal, és körüllengte a frissen nyírott fű illata. Aztán jött a kis fehér kutya, akit mindenkinek meg kellett simogatni.
Szóval jót beszélgettünk, ismerkedtünk, és szintúgy jót kirándultunk.
